Egészséges élet – természetes táplálék

Világszerte folyik a harc az egészséges életmódért… csak éppen sokan még nem vették észre! Itt nálunk, Törökországban is megjelentek már azok a (naagy nemzetközi) cégek, amelyek elsősorban vegyészeti technológiának tekintik az élelmiszerek, az alapanyagok előállítását. Amíg évtizedekkel ezelőtt még alig lehetett adalékanyagokat, konzerválószereket találni a különféle élelmiszerekben ma már a gyümölcsízű szódától a helváig[1] szinte mindenben van valamilyen (szerintem) a szervezet számára káros anyag. Sajnos, Törökország is – az EU felé haladtában – egyre inkább átveszi az európai divatot, ami azt jelenti, hogy a különféle „E”-jelű adalékanyagokkal itt is egyre gyakrabban találkozhat az ember a boltban vásárolt termékek címkéin. Persze az, hogy a címkén fel vannak tüntetve ezek az anyagok, jó hír – ám, az már kevésbé az, hogy az ilyen élelmiszerek, vagy italféleségek (lásd gyümölcsízű szóda) elfogyasztása után ezek az anyagok lerakódnak a szervezetben. Ráadásul sok ilyen adalékanyagról, konzerválószerről az a hír járja, hogy szinte kivétel nélkül rákkeltőek!
Mi, éppen ezért mindig arra törekszünk, hogy olyan élelmiszereket vásároljunk a konyhánkra amelyek, vagy egyáltalán nem tartalmaznak semmilyen adalékanyagot, konzerválószert, vagy csak elenyésző mennyiségben. Az élelmiszerboltban azokat a termékeket vásároljuk nagy előszeretettel, amelyikre az van írva, hogy „katkısız” vagyis adalékanyag nélküli. Azok kedvéért, akik szívesen forgatják a török-magyar vagy magyar-török szótárakat, meg kell jegyeznem, hogy ez az itt közkeletű kifejezés például nem szerepel a Magyarországon kapható szótárakban. (Mellesleg az említett szótárakat nők készítették, olyanok, akik azzal sincsenek talán tisztában, hogy a melltartó török neve miért sütyen és nem sutyen!)
Az itteni „munkamegosztás” szerint a bevásárlás leginkább a férjek dolga, férfimunka! Ez persze nem azt jelenti, hogy az asszonyok nincsenek tisztában például az árakkal, vagy ne ismernék a kínálatot… sőt, időnként képesek órák hosszat eldiskurálni egymással egy-egy főzéssel, a háztartással kapcsolatos témáról. Tehetik, mert az itteni férfiak jelentős hányada nem engedi munkába a feleségét, keres egyedül is annyit, hogy abból tisztességesen el tudja tartani az egész családot.
A nagy, és régi hagyományokkal rendelkező török konyha számtalan természetes alapanyagot használ. A teljesség igénye nélkül például: paradicsom, paprika, padlizsán, sárgarépa, petrezselyem (csak a zöldje!), tök, burgonya, különféle zöldsaláták, hagyma, foghagyma, uborka, (uborkafélék), céklarépa (többféle is), bab, babfélék, káposzta (fehér és vörös káposzta is – az előbbiből 10-12 kilós példányok is!), spenót, sóska, karfiol, brokkoli, rizs, búza, búzadara,[2] árpa, kukorica, mandula, dió, pisztácia, mogyoró stb.
A török konyha természetes alapanyagai között lehet számba venni a különféle tehéntejből, kecsketejből, juhtejből (házilag, vagy kisebb - nagyobb üzemekben) előállított sajtokat, sajtféleségeket. Sajnos ezek nagy részének nincs magyar neve, vagy Magyarországon ismert megfelelője. Ízük is más-más a különféle tájegységeken készült sajtoknak. Így például más a trákiai fehér sajt, és más az ugyancsak tehéntejből készült trabzoni, vagy kayseri sajt. A normál fehér sajtok megtalálhatóak, lágy, közepesen lágy vagy kemény változatban is. Állaguk szerint is lehetnek kissé száraz - morzsalékos, vagy egészen száraz és ugyancsak morzsalékos sajtok. Az egyes sajtféleségek ezen kívül abban is különböznek egymástól, hogy mennyire sósak, vagy mennyi ideig felhasználhatók - eltarthatók! Van olyan sajt is például, ami kifejezetten csak sütésre használunk. Ennek neve: kızartmalık peynır. Vannak ezen kívül, különféle növényi anyagokkal, fűszerekkel ízesített sajtféleségek is.
Mi a sajtféleségeket többnyire a heti (itt a kerületünkben keddi napokon tartott) vásárokon szoktuk beszerezni. Rendszerint közepesen lágy trákiai fehérsajtot (beyaz peynir), ugyancsak trákiai száraz sajtot (kaşar peynir) vagy még szárazabb eski kaşar-t, esetleg dil peynirt (nyelvsajtnak lehet fordítani) és tulum peynirt vásárolunk. Az utóbbi kicsit száraz, morzsalékos, enyhén savanykás ízű, kicsit a hazai gomolyára emlékeztető sajtféleség. (Ám míg a gomolya friss juhtejből készül, ez utóbbi alapanyaga tehéntej.)
A sajt a sajtféleségek, elengedhetetlen kellékei például az itteni reggeliknek. Az év 365 napjából mindenegyes napon ott van az asztalon. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy Törökországban nem annyira „húsosak” az emberek, mint odahaza Magyarországon. Itt Isztambulban egyébként nemcsak a heti vásárokon, de szinte minden nagyobb élelmiszerüzletben gazdag sajtválaszték található, és vannak kifejezetten tejet, tejtermékeket, sajtféleségeket árusító kisebb-nagyobb üzletek is. Az ilyen boltok kínálata már messziről az utcáról is szemügyre vehető, sok helyen a kirakat előtt vagy a bejárat mellett ott vannak felhalmozva például a joghurtos dobozok, melyeket senki sem lop, vagy visz el fizetés nélkül, még véletlenül sem. (De tojást, a kolbászt sem!)
Az egészséges emberi szervezet számára olyannyira szükséges ásványi anyagok, vitaminok itt mindig megtalálhatóak a különféle – mindig friss – gyümölcs- és zöldségfélékben. A modern(?) lakótelepeket kivéve, ahol fogalmam sincs miért tilos az utcai gyümölcs-zöldségárusítás, és mozgóárusokat sem engednek be, csak a nagy behemót „szupermarketek, hipermarketek” vannak, ahol mindenhol szinte minden kapható, ami agyonmanipulált, agyonadalékozott. A hagyományos városrészekben viszont egymás mellett vannak a kisebb-nagyobb zöldségesek, ráadásul mindig friss és olcsó is minden. Amelyik elárusítóhely nem felel meg ezeknek a kívánalmaknak, azt elkerülik a vásárlók és előbb utóbb lehúzhatja a rolót.

Jegyetek:
[1] Helva vagy halva. Törökországban is igen népszerű – szezámmag és méz felhasználásával készült édesség. Van kakaóval, dióval vagy pisztáciával ízesített változata is.
[2] A Magyarországon is jól ismert és szinte minden háztatásban használt búzadara török neve irmik. A másik búzából készült daraféleség, vagy inkább kása a bulgur. Ennek kisebb és nagyobb szemű, illetve világosabb és sötétebb barna színű változata is van. Általában köfte (fasírt), például bulgur köfte, çiğ köfte, kısır, yumurtalı köfte, bulgur pilavı készítésére használjuk. Az említett magyarországi szótár tévesen közli, hogy „főtt” és összetört búzakása. Ugyanis a molnárok a malomban készítik, ott senki nem főzi meg!

RECEPT:

İçli köfte – töltött fasírt

Hozzávalók:
0,5 kg darált hús,
750 gramm bulgur,
Pirospaprika, fekete bors, só.
A sütéshez napraforgó-, vagy kukoricaolaj.
A töltelékhez:
750 gramm darált hús,
750 gramm (kb. 2 fej) vöröshagyma,
1 marék (apróra darált) dió,
1 csomag (250 gramm) vaj,
só, fekete bors. Petrezselyem zöldje.

Elkészítés:
Érdemes először a tölteléket elkészíteni az alábbiak szerint. A csomag vajat felolvasztjuk egy nagyobb lábasban. Beletesszük az apróra vágott hagymát és a darált húst, lassan összepirítjuk, majd rátesszük az ugyancsak apróra vágott petrezselyemzöldjét és a diót. Ezzel kész is a töltelék!
A továbbiakban a búzakásából, a darált húsból, a tojásból pirospaprikával, borssal, sóval ízesített tésztát készítünk. Miután jól összegyúrtuk, apró kis darabokat veszünk az egyik kezünkbe, a másik kezünkkel lyukat fúrunk bele és abba szép óvatosan bele helyezzük a tölteléket. Miután ez megtörtént lezárjuk a tésztát, majd miután mind megtöltöttük egy másik edényben, olajban szép sárgára világos barnára sütjük.

Friss salátával tálaljuk!

Afiyet olsun – Jó étványat!