PAPRIKÁS KRUMPLI ÁLÁ SZTAMBUL

A törökországi háziasszonyoknak igazán nem lehet semmi kifogásuk a konyhai bevásárlások miatt. Ha akarják, ha nem minden házhoz jön. Na, nemcsak azért mert a jó férj mindent megvesz a feleségének és mindent haza szállít, hanem mert minden házhoz jön. Nálunk itt az isztambuli Fatih/Şehremini városrészben például hetente egyszer (mindig keddi napon) van piac. Ez a „Semt Pazar”, ami azt jelenti, hogy ilyenkor a szomszédos utcák végig megtelnek árusokkal, áruval. Kora reggeltől estig friss zöldséget, gyümölcsöt, sajtot, mindenféle konyhai segédeszközöket, ruhaneműt, játékokat be lehet ilyenkor szerezni az út fölé kifeszített ponyvák alól. Ráadásul igen olcsón…
Persze más napokon sem lehet panasza az itteni házi asszonyoknak, mert akkor meg közvetlen házhoz jön az áru. A teherautó, amelyről friss, hajnalban kiszedett krumplit, paradicsomot, uborkát, vöröshagymát árulnak, szinte mindennap megjelenik az ablakok alatt. Hasonlóan, naponta jön a dinnyeárus, aki télen – a szezonban – ugyanazon a kézikocsin halat árul, és jönnek persze mások is… van, aki sárgabarackot, más meggyet, vagy cseresznyét árul. Megint más banánt, vagy aminek éppen szezonja van – hatalmas fürt szőlőt, őszi barackot. Nem kell mást csinálni, csak leereszteni kis kötélen a bevásárlókosarat, beletenni a pénzt és felhízni az árut!
Szinte egésznap zeng az utca a portékáikat kínáló árusok hangjától. A városrész tele van élettel, mozgással. Vakációzó gyerekek rúgják a bőrt, vagy kergetőznek, bicikliznek… Nekem viszont vacsorát kell főznöm! A feleségem elment rokont látogatni és csak késő este ér haza, ezért úgy döntöttem meglepem egy jó magyaros paprikás krumplival – álá Sztambul. Szerencsére van is itthon minden, ami kell: friss paradicsom, zöldpaprika, burgonya és van száraz tészta is, amennyi kell. Gyorsan fel is teszek egy nagyobb lábast a gáztűzhelyre, összeaprítom a vöröshagymát, öntök rá egy kis kukuricaolajat, mert mi általában a főzéshez azt használunk. (Sütéshez napraforgóolajat, salátakészítéshez pedig olíva olajat.) Miközben a hagyma szépen fonnyad, megtisztítom, megmosom a krumplit, előkeresem a fiókból a pirospaprikát.
Sokan talán nem tudják, de nálunk itt Törökországban legalább annyira kedvelik a főzéshez a pirospaprikát, mint odahaza Magyarországon. A kırmızı biber = pirospaprika, a toz biber = őrölt pirospaprika, pul biber = kicsit nagyobbra őrölt pirospaprika, biber salça = pirospaprika krém megtalálható édes, félédes és erős, nagyon erős változatban is. Az utóbbi török neve „isot” (ami iszot-nak ejtendő!), és nagyon piros, vagy inkább már bordó színű. A fűszerpaprika itt is megterem, akárcsak otthon Szeged környékén, ráadásul a formája az íze is teljesen hasonló!
Nos, miután a vöröshagyma már kellően megpirult, ráöntöm a pirospaprikát, bele a krumplit, a paradicsomot, a zöldpaprikát, felöntöm vízzel, megsózom, borsozom, végül bele teszem a tésztát… és mire összevágom, elkészítem a salátát már kész is a vacsora. A salátára már csak egy kis citromlevet csepegtetek, esetleg csipetnyi sót hintek… olajat nem teszek!

Hozzávalók (2 személyre):
5 szem közepes nagyságú krumpli, 2 fej vöröshagyma, 1 db. paradicsom, 2-3 friss zöldpaprika, egy teáskanálnyi pirospaprika, só, bors, egy marék száraz (orsó) tészta.
A salátához: 1 fej friss zöld saláta, 1 fél citrom leve, csipetnyi só.

Friss fehér kenyérrel, tiszta vízzel és jó szívvel tálaljuk!