Egészséges élet – természetes táplálék

Világszerte folyik a harc az egészséges életmódért… csak éppen sokan még nem vették észre! Itt nálunk, Törökországban is megjelentek már azok a (naagy nemzetközi) cégek, amelyek elsősorban vegyészeti technológiának tekintik az élelmiszerek, az alapanyagok előállítását. Amíg évtizedekkel ezelőtt még alig lehetett adalékanyagokat, konzerválószereket találni a különféle élelmiszerekben ma már a gyümölcsízű szódától a helváig[1] szinte mindenben van valamilyen (szerintem) a szervezet számára káros anyag. Sajnos, Törökország is – az EU felé haladtában – egyre inkább átveszi az európai divatot, ami azt jelenti, hogy a különféle „E”-jelű adalékanyagokkal itt is egyre gyakrabban találkozhat az ember a boltban vásárolt termékek címkéin. Persze az, hogy a címkén fel vannak tüntetve ezek az anyagok, jó hír – ám, az már kevésbé az, hogy az ilyen élelmiszerek, vagy italféleségek (lásd gyümölcsízű szóda) elfogyasztása után ezek az anyagok lerakódnak a szervezetben. Ráadásul sok ilyen adalékanyagról, konzerválószerről az a hír járja, hogy szinte kivétel nélkül rákkeltőek!
Mi, éppen ezért mindig arra törekszünk, hogy olyan élelmiszereket vásároljunk a konyhánkra amelyek, vagy egyáltalán nem tartalmaznak semmilyen adalékanyagot, konzerválószert, vagy csak elenyésző mennyiségben. Az élelmiszerboltban azokat a termékeket vásároljuk nagy előszeretettel, amelyikre az van írva, hogy „katkısız” vagyis adalékanyag nélküli. Azok kedvéért, akik szívesen forgatják a török-magyar vagy magyar-török szótárakat, meg kell jegyeznem, hogy ez az itt közkeletű kifejezés például nem szerepel a Magyarországon kapható szótárakban. (Mellesleg az említett szótárakat nők készítették, olyanok, akik azzal sincsenek talán tisztában, hogy a melltartó török neve miért sütyen és nem sutyen!)
Az itteni „munkamegosztás” szerint a bevásárlás leginkább a férjek dolga, férfimunka! Ez persze nem azt jelenti, hogy az asszonyok nincsenek tisztában például az árakkal, vagy ne ismernék a kínálatot… sőt, időnként képesek órák hosszat eldiskurálni egymással egy-egy főzéssel, a háztartással kapcsolatos témáról. Tehetik, mert az itteni férfiak jelentős hányada nem engedi munkába a feleségét, keres egyedül is annyit, hogy abból tisztességesen el tudja tartani az egész családot.
A nagy, és régi hagyományokkal rendelkező török konyha számtalan természetes alapanyagot használ. A teljesség igénye nélkül például: paradicsom, paprika, padlizsán, sárgarépa, petrezselyem (csak a zöldje!), tök, burgonya, különféle zöldsaláták, hagyma, foghagyma, uborka, (uborkafélék), céklarépa (többféle is), bab, babfélék, káposzta (fehér és vörös káposzta is – az előbbiből 10-12 kilós példányok is!), spenót, sóska, karfiol, brokkoli, rizs, búza, búzadara,[2] árpa, kukorica, mandula, dió, pisztácia, mogyoró stb.
A török konyha természetes alapanyagai között lehet számba venni a különféle tehéntejből, kecsketejből, juhtejből (házilag, vagy kisebb - nagyobb üzemekben) előállított sajtokat, sajtféleségeket. Sajnos ezek nagy részének nincs magyar neve, vagy Magyarországon ismert megfelelője. Ízük is más-más a különféle tájegységeken készült sajtoknak. Így például más a trákiai fehér sajt, és más az ugyancsak tehéntejből készült trabzoni, vagy kayseri sajt. A normál fehér sajtok megtalálhatóak, lágy, közepesen lágy vagy kemény változatban is. Állaguk szerint is lehetnek kissé száraz - morzsalékos, vagy egészen száraz és ugyancsak morzsalékos sajtok. Az egyes sajtféleségek ezen kívül abban is különböznek egymástól, hogy mennyire sósak, vagy mennyi ideig felhasználhatók - eltarthatók! Van olyan sajt is például, ami kifejezetten csak sütésre használunk. Ennek neve: kızartmalık peynır. Vannak ezen kívül, különféle növényi anyagokkal, fűszerekkel ízesített sajtféleségek is.
Mi a sajtféleségeket többnyire a heti (itt a kerületünkben keddi napokon tartott) vásárokon szoktuk beszerezni. Rendszerint közepesen lágy trákiai fehérsajtot (beyaz peynir), ugyancsak trákiai száraz sajtot (kaşar peynir) vagy még szárazabb eski kaşar-t, esetleg dil peynirt (nyelvsajtnak lehet fordítani) és tulum peynirt vásárolunk. Az utóbbi kicsit száraz, morzsalékos, enyhén savanykás ízű, kicsit a hazai gomolyára emlékeztető sajtféleség. (Ám míg a gomolya friss juhtejből készül, ez utóbbi alapanyaga tehéntej.)
A sajt a sajtféleségek, elengedhetetlen kellékei például az itteni reggeliknek. Az év 365 napjából mindenegyes napon ott van az asztalon. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy Törökországban nem annyira „húsosak” az emberek, mint odahaza Magyarországon. Itt Isztambulban egyébként nemcsak a heti vásárokon, de szinte minden nagyobb élelmiszerüzletben gazdag sajtválaszték található, és vannak kifejezetten tejet, tejtermékeket, sajtféleségeket árusító kisebb-nagyobb üzletek is. Az ilyen boltok kínálata már messziről az utcáról is szemügyre vehető, sok helyen a kirakat előtt vagy a bejárat mellett ott vannak felhalmozva például a joghurtos dobozok, melyeket senki sem lop, vagy visz el fizetés nélkül, még véletlenül sem. (De tojást, a kolbászt sem!)
Az egészséges emberi szervezet számára olyannyira szükséges ásványi anyagok, vitaminok itt mindig megtalálhatóak a különféle – mindig friss – gyümölcs- és zöldségfélékben. A modern(?) lakótelepeket kivéve, ahol fogalmam sincs miért tilos az utcai gyümölcs-zöldségárusítás, és mozgóárusokat sem engednek be, csak a nagy behemót „szupermarketek, hipermarketek” vannak, ahol mindenhol szinte minden kapható, ami agyonmanipulált, agyonadalékozott. A hagyományos városrészekben viszont egymás mellett vannak a kisebb-nagyobb zöldségesek, ráadásul mindig friss és olcsó is minden. Amelyik elárusítóhely nem felel meg ezeknek a kívánalmaknak, azt elkerülik a vásárlók és előbb utóbb lehúzhatja a rolót.

Jegyetek:
[1] Helva vagy halva. Törökországban is igen népszerű – szezámmag és méz felhasználásával készült édesség. Van kakaóval, dióval vagy pisztáciával ízesített változata is.
[2] A Magyarországon is jól ismert és szinte minden háztatásban használt búzadara török neve irmik. A másik búzából készült daraféleség, vagy inkább kása a bulgur. Ennek kisebb és nagyobb szemű, illetve világosabb és sötétebb barna színű változata is van. Általában köfte (fasírt), például bulgur köfte, çiğ köfte, kısır, yumurtalı köfte, bulgur pilavı készítésére használjuk. Az említett magyarországi szótár tévesen közli, hogy „főtt” és összetört búzakása. Ugyanis a molnárok a malomban készítik, ott senki nem főzi meg!

RECEPT:

İçli köfte – töltött fasírt

Hozzávalók:
0,5 kg darált hús,
750 gramm bulgur,
Pirospaprika, fekete bors, só.
A sütéshez napraforgó-, vagy kukoricaolaj.
A töltelékhez:
750 gramm darált hús,
750 gramm (kb. 2 fej) vöröshagyma,
1 marék (apróra darált) dió,
1 csomag (250 gramm) vaj,
só, fekete bors. Petrezselyem zöldje.

Elkészítés:
Érdemes először a tölteléket elkészíteni az alábbiak szerint. A csomag vajat felolvasztjuk egy nagyobb lábasban. Beletesszük az apróra vágott hagymát és a darált húst, lassan összepirítjuk, majd rátesszük az ugyancsak apróra vágott petrezselyemzöldjét és a diót. Ezzel kész is a töltelék!
A továbbiakban a búzakásából, a darált húsból, a tojásból pirospaprikával, borssal, sóval ízesített tésztát készítünk. Miután jól összegyúrtuk, apró kis darabokat veszünk az egyik kezünkbe, a másik kezünkkel lyukat fúrunk bele és abba szép óvatosan bele helyezzük a tölteléket. Miután ez megtörtént lezárjuk a tésztát, majd miután mind megtöltöttük egy másik edényben, olajban szép sárgára világos barnára sütjük.

Friss salátával tálaljuk!

Afiyet olsun – Jó étványat!

CSALÁDUNK KEDVENCE

A SAJTOS BÖREK

Ami Magyarországon a rétes, az itt Törökországban a börek. Na, nem mintha tényleg annyira hasonlítanának egymásra a rétes és a börek. Nekem mindenesetre a börekről mindig a hazai rétes jut az eszembe. Mellesleg a balkáni országokban is ismerik ezt a tésztaféleséget, mégpedig burek néven!

Elkészítési idő: kb. 1 óra
Hozzávalók:

20 dkg liszt, 10 dkg sajt, 4 evőkanál joghurt, 1 dkg élesztő,1 tojás, 2 evőkanál olívaolaj, kevés petrezselyemzöld, 1 kis fej vöröshagyma, só és bors.
A lisztet az élesztővel, a tojással, az olajjal és egy csipetnyi sóval, sima, lágy tésztává gyúrjuk.
A reszelt sajtot (vagy lehet krémsajt is) elkeverjük a petrezselyemzölddel és az apróra vágott vöröshagymával és megborsozzuk.
A tésztából diónyi labdacsokat készítünk, amelyeknek a közepébe kevés sajtmasszát nyomkodunk. Ezután könnyedén összenyomjuk őket. Majd olajjal kikent tepsiben a sütőbe tesszük és közepes lángon, kb. 20 percig aranyszínűre sütjük.

Megjegyzés: A töltelékbe fokhagymán pirított, sózott, borsozott darált húst is keverhetünk. Édes töltelékkel pedig, desszertként is felszolgálható.
Ayse, a feleségem a börek készítéshez yufkát (jufkát) használ. Ez olyan nagy, mint az étekezőasztal. Íze és állaga, kicsit hasonlit a mi palacsintánkhoz... A tepszibe egyben helyezi be a yufkát, ráteszi a sajtos, joghurtos, petrezselyemzöldes keveréket, lefedi, majd sütőbe, mikróba teszi. Amikor szép barna a teteje kiveszi... nagyon finom!

Ja, és majd elfelejtettem: a yufkát azt szinte mindig én szoktam megvenni. Szerencsére nem kell érte messze menni, csak a szomszéd utcába... Mellesleg a környékünkön 4-5 helyen is készítenek yufkát, de ez a szomszéd utca beli a legjobb!

PAPRIKÁS KRUMPLI ÁLÁ SZTAMBUL

A törökországi háziasszonyoknak igazán nem lehet semmi kifogásuk a konyhai bevásárlások miatt. Ha akarják, ha nem minden házhoz jön. Na, nemcsak azért mert a jó férj mindent megvesz a feleségének és mindent haza szállít, hanem mert minden házhoz jön. Nálunk itt az isztambuli Fatih/Şehremini városrészben például hetente egyszer (mindig keddi napon) van piac. Ez a „Semt Pazar”, ami azt jelenti, hogy ilyenkor a szomszédos utcák végig megtelnek árusokkal, áruval. Kora reggeltől estig friss zöldséget, gyümölcsöt, sajtot, mindenféle konyhai segédeszközöket, ruhaneműt, játékokat be lehet ilyenkor szerezni az út fölé kifeszített ponyvák alól. Ráadásul igen olcsón…
Persze más napokon sem lehet panasza az itteni házi asszonyoknak, mert akkor meg közvetlen házhoz jön az áru. A teherautó, amelyről friss, hajnalban kiszedett krumplit, paradicsomot, uborkát, vöröshagymát árulnak, szinte mindennap megjelenik az ablakok alatt. Hasonlóan, naponta jön a dinnyeárus, aki télen – a szezonban – ugyanazon a kézikocsin halat árul, és jönnek persze mások is… van, aki sárgabarackot, más meggyet, vagy cseresznyét árul. Megint más banánt, vagy aminek éppen szezonja van – hatalmas fürt szőlőt, őszi barackot. Nem kell mást csinálni, csak leereszteni kis kötélen a bevásárlókosarat, beletenni a pénzt és felhízni az árut!
Szinte egésznap zeng az utca a portékáikat kínáló árusok hangjától. A városrész tele van élettel, mozgással. Vakációzó gyerekek rúgják a bőrt, vagy kergetőznek, bicikliznek… Nekem viszont vacsorát kell főznöm! A feleségem elment rokont látogatni és csak késő este ér haza, ezért úgy döntöttem meglepem egy jó magyaros paprikás krumplival – álá Sztambul. Szerencsére van is itthon minden, ami kell: friss paradicsom, zöldpaprika, burgonya és van száraz tészta is, amennyi kell. Gyorsan fel is teszek egy nagyobb lábast a gáztűzhelyre, összeaprítom a vöröshagymát, öntök rá egy kis kukuricaolajat, mert mi általában a főzéshez azt használunk. (Sütéshez napraforgóolajat, salátakészítéshez pedig olíva olajat.) Miközben a hagyma szépen fonnyad, megtisztítom, megmosom a krumplit, előkeresem a fiókból a pirospaprikát.
Sokan talán nem tudják, de nálunk itt Törökországban legalább annyira kedvelik a főzéshez a pirospaprikát, mint odahaza Magyarországon. A kırmızı biber = pirospaprika, a toz biber = őrölt pirospaprika, pul biber = kicsit nagyobbra őrölt pirospaprika, biber salça = pirospaprika krém megtalálható édes, félédes és erős, nagyon erős változatban is. Az utóbbi török neve „isot” (ami iszot-nak ejtendő!), és nagyon piros, vagy inkább már bordó színű. A fűszerpaprika itt is megterem, akárcsak otthon Szeged környékén, ráadásul a formája az íze is teljesen hasonló!
Nos, miután a vöröshagyma már kellően megpirult, ráöntöm a pirospaprikát, bele a krumplit, a paradicsomot, a zöldpaprikát, felöntöm vízzel, megsózom, borsozom, végül bele teszem a tésztát… és mire összevágom, elkészítem a salátát már kész is a vacsora. A salátára már csak egy kis citromlevet csepegtetek, esetleg csipetnyi sót hintek… olajat nem teszek!

Hozzávalók (2 személyre):
5 szem közepes nagyságú krumpli, 2 fej vöröshagyma, 1 db. paradicsom, 2-3 friss zöldpaprika, egy teáskanálnyi pirospaprika, só, bors, egy marék száraz (orsó) tészta.
A salátához: 1 fej friss zöld saláta, 1 fél citrom leve, csipetnyi só.

Friss fehér kenyérrel, tiszta vízzel és jó szívvel tálaljuk!

Birka- és bárányhús ételek

A lakásunktól nem túl messzire, talán úgy 8-10 percnyi séta az egész, mindig lehet élő birkát, bárányt vásárolni. Igaz, ez a hely már a történelmi városfalon kívül van és az ellustult isztambuli polgár rendszerint nem megy ilyen messzire. Minek is menne? Összeszámoltam, a környéken, a közvetlen közelünkben – úgy 5 percnyi távolságra - több mint fél tucat helyen lehet friss húst kapni. A nagyobb élelmiszerüzleteken kívül vannak itt kisebb-nagyobb húsboltok, ahol a kaszap a vevő kérésnek megfelelően és nagy szakértelemmel, kicsontozza, vagy feldarabolja, esetleg ledarálja a kiválasztott húst.
Itt mindig minden minőségi áru… Nem is lehetne másképp, hisz oly nagy a konkurencia. Az ár szinte mindenütt azonos. Legfeljebb néha-néha akcióznak egyik vagy másik helyen, akkor valamivel olcsóbban hozzálehet jutni. Sokat akkor sem érdemes vásárolni… ráadásul errefelé nem is szokás „bespájzolni”, hiszen mindig minden van. Ráadásul mindig friss az áru, nem fagyasztott. A nagy bolti hűtőkben nem sokáig állnak a húsok… A törökországi birka, vagy bárány sokkal finomabb, mint a magyarországi, a hús lágyabb, omlósabb. Nincs meg az a sajátos „birka” jellege, ami miatt sokan Magyarországon idegenkednek tőle. A Magyarországon vásárolt birka- vagy bárányhúst - szerintem - érdemes sütés, vagy főzés előtt előkészíteni.


A hús előkészítése
A húsról minden rajta lévő zsiradékot leszedünk, a hártyáktól alaposan megtisztítjuk, beletesszük egy tálba, beborítjuk bőven zöld petrezselyemmel, (ehhez szárával együtt, vágatlanul használjuk a zöldpetrezselymet) lobogva fövő vízzel leforrázzuk, lefedjük és így hagyjuk állni, míg a víz kihűl, akkor egy-két meleg vízből kimossuk, utána tíz percig hideg vízben áztatjuk. Más vélemények szerint a hazai birkahúst érdemes esetleg ecetes vízben állni hagyni, ettől elveszti a jellegzetes faggyú ízét.
*
A juhot egy éves koráig báránynak, kétévesig jerkének nevezik. A nemétől megfosztott állat az ürü, a hím a kos.

Még egy jó tanács
Pörköltnek, borsos tokánynak, húslevesnek a birkahúst úgy készítjük, mint a marhahúst, csak valamivel több hagymát adunk hozzá és 1 kg-nyi húshoz 1-2 cikk fokhagymát. Ha nem is szeretjük, vagy nem szoktuk meg a fokhagymás ételeket, nyugodtan beletehetjük, mert nem érzik, hogy fokhagyma van benne, csak jobb ízű lesz tőle az étel.

RECEPTEK:
Savanykás bárányfasírt (köfte)
Hozzávalók:
1 kg bárányhús, 2 fej vöröshagyma (apróra vágva), 1 csokor petrezselyemzöld, 15 dkg rizs, 1 citrom, 2 db paradicsom,, 1 liter előre elkészített húsleves, 2 evőkanál olvasztott vaj.
Elkészítés:
Az apróra vágott hagymát a petrezselyemzöld felével, a rizzsel és a hússal összegyúrjuk, majd gombócokat formálunk belőle. Egy fazék alját kibéleljük az így elkészült fasírtokkal, majd rádaraboljuk a paradicsomot, és megszúrjuk a maradék petrezselyemmel. Ráöntjük a meleg húslevest és az olvasztott vajat, majd közepes lángon addig főzzük, míg a rizsszemek megduzzadnak. Végül ráfacsarjuk a citrom levét és forrón tálaljuk.

Húsgombócleves (Köfte çorbasi)
Hozzávalók:
30 dkg darált birka- vagy marhahús, 2 db sárgarépa, 1 db fehérrépa, 1 zeller, 3 evőkanál rizs, 1 fej hagyma, 2 dl joghurt, kefir, vagy tejföl, 2 tojás sárgája, 1 egész tojás, 1 csokor petrezselyem, só, bors.
Elkészítés:
A darált húst a finomra vágott hagymával, az egész nyers tojással, a leforrázott rizzsel, sóval, borssal összedolgozzuk, és apró gombócokat formálunk belőle. A sárga- és fehérrépát, a zellert apró kockára vágjuk, és 2 liter vízben feltesszük főni. (Lehet még gazdagabban készíteni és akkor kis kockákra vágott karalábét, apróra tördelt karfiol rózsákat, cukorborsót is főzhetünk bele.) Amikor forr, beletesszük a húsgombócokat, és addig főzzük, amíg a zöldségek és a gombócokban lévő rizs is megpuhul. A leveses tál aljára üssünk 2 tojás sárgáját, óvatosan, állandó keverés mellett hozzáadjuk a citromlevet, majd a joghurtot. A citromlé mennyiségét a szerint változtatjuk, hogy joghurtot, kefirt, vagy tejfölt használunk. A forró levesből először óvatosan kevergetve néhány kanállal a tojássárgákra öntünk, majd miután elkevertük, szép lassan rámerjük az egész zöldséges húsgombóclevest.

Pársztorkebab (Çoban kebabi)
Hozzávalók:
1 kg bárányhús, 5 dkg vaj, vagy margarin, 25 dkg újhagyma, 3-4 paradicsom, 15 cikk fokhagyma, 1 csokor kapor, 50 dkg burgonya, 1 evőkanál só.
Elkészítés:
A margarint megforrósítjuk, a hagymát, a kockára vágott húst, a paradicsomot, a fokhagymát és az 1 evőkanál sót szépen sorban egy serpenyőbe tesszük, megforgatjuk, és 30 percig lassan fedő alatt pároljuk. A burgonyát meghámozzuk, apró kockákra vágjuk és hozzákeverjük a megpárolt húshoz. Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje és egészen kis lángon, 90 percig pároljuk. [Ha jobban szeretjük a megszokott ízeket, tehetünk bele zöld- és pirospaprikát, borsot, illetve a kapor helyett zeller zöldjét is.]

Kertészhús (Bahçivan kebabi)
Hozzávalók:
90 dkg bárány- vagy birkahús, 10 dkg vaj vagy margarin (vagy ennek megfelelő mennyiségű olívaolaj), 25 dkg tisztított gyöngyhagyma, 3 paradicsom, 15 dkg zöldbab, 2 zöldpaprika, 3 dl víz, 20 dkg csíkokra vágott tök, 5 dkg zöldborsó, a csokor friss kapor, 1 kávéskanál só, esetleg 1-2 burgonya, 1-2 sárgarépa.
Elkészítés:
A kockára vágott bárány- vagy birkahúst margarinnal (vagy olívaolajjal) fehérre pároljuk és beletesszük a meg tisztított gyöngyhagymát. Lefedjük, és addig pároljuk, amíg a hagyma üveges nem lesz. Ezután rászeljük a paradicsomot és a zöldbabot, a zöldpaprikát, majd vízzel felengedve kis lángon főzzük. Amikor a hús már félig puha hozzá tesszük a tököt és a zöldborsót. Gazdagíthatjuk burgonyával és karikára vágott sárgarépával is. A teljesen kész ételre tálalás előtt rászórjuk a finomra vágott friss kaprot.

Joghurtos bárány (Yogurtlu kuzu)
Hozzávalók:
1 kg bárányhús, 4 hagyma, 10 dkg margarin, 2,5 dl joghurt, 1/2 csokor friss kapor, 1 kávéskanál só.
Elkészítés:
A margarinban megpároljuk a negyedekre vágott hagymát, hozzáadjuk a kis darabokra aprított bárányhúst, megszózzuk, és takaréklángon pároljuk. Szükség szerint vizet öntünk alá. Végül a megpuhult húsra ráöntjük a friss, aprított kaporral kevert joghurtot.

Asszonycomb (Kadin budu)
Hozzávalók:
75-80 dkg darált marha-, vagy birkahús, 2 hagyma, 15 dkg rizs, 3 tojás, 2 evőkanál margarin, 2 dl víz, 1 kávéskanál só, 1/2 kávéskanál őrölt bors.
Elkészítés:

Az apróra vágott hagymát margarinban megpároljuk, amikor szép üveges lett, felöntjük vízzel, és megfőzzük benne a rizst. A darált hús felét saját levében megpároljuk, majd hozzáadjuk a maradék részt. Két tojással, borssal, sóval és a kihűlt hagymás rizzsel elkeverjük. Pogácsaformákat készítünk belőle, és azokat egy fölvert tojásban megforgatjuk, majd ropogósra sütjük.

A TÖRÖK KONYHA SAJÁTOSSÁGAI

Isztambulban lakunk. A feleségem török és magyar vagyok. A mi török konyhánk - Bizim Türk Mutfağımız - egy a törökországi konyhák közül... hogy milyen az talán majd kiderül ebből a blogból - insallah!
Előbb azonban egy kis általános bevezető:
A török konyha egyik fő sajátossága a sokszínűség, a változatosság és a gazdag ízvilág. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy minden tájegységnek megvan a maga sajátos jellemzője. Például a Fekete-tenger melléki terület (Trabzon, Rize, Samsun, Sinop, Kastamunu stb.) jellegzetességei közé tartoznak a kukoricából, a káposztafélékből, a tengeri halakból készült ételek, illetve a vaj, a tehéntejből készült sajtféleségek használata. (A középső képen egy eredeti, hamisítatlan Meryen yenge féle kukoricakenyér!) Az Égei-tenger vidéki konyhákban főképp olívát használnak, a húsféleségek közül a kecskehúst kedvelik legjobban, sok ételhez használnak paradicsomot. Az anatóliai konyha fő jellegzetessége a sokféle növény használata. Köztük olyanoké is, amelyeknek magyar megfelelője teljesen ismeretlen.
A török konyha másik fő sajátossága, hogy igen népszerűek a különféle roston sült húsok, a sokféle zöldségből és gyümölcsből készítenek salátákat, és igen kedveltek a joghurtok, amelyet alapanyagként is felhasználhatók a legkülönbözőbb ételekhez. A terített asztalon (legyen szó akár reggeliről, ebédről vagy vacsoráról) rendszerint többféle ételféleséget is felvonultatunk. Még a leginségesebb időkben is van választék! És mindig ott van az asztalon a friss kenyér, és a víz is. A törökök a világ legnagyobb kenyérfogyasztói, ami nemcsak azt jelenti, hogy sok kenyeret, és szinte mindenhez kenyeret esznek, hanem azt is, hogy nagyon sokfélét. (Az alsó képen: kedvencem a báránysült krumplival.)
A főétkezés Törökországban is leginkább a levessel kezdődik, akárcsak Magyarországon. Ezt követik a húsételek; ezekhez gazdag zöldségválaszték kerül az asztalra. Az ebédet (néha a reggelit és a vacsorát is!) édességgel fejezzük be. Ez itteni szokás: a törökök nagyon édesszájúak!
Receptjeinket - a mindennapi gyakorlat és tapasztalat alapján - igyekeztünk úgy összeválogatni, hogy azok a Magyarországon megtalálható nyersanyagokból is elkészíthetők legyenek, de azért jellegzetesen török ízeket kapjunk.
Jó étvágyat! Afiyet olsun!